Keresés ebben a blogban

2010. május 30., vasárnap

Koncert után...


Szeretném leírni de nem biztos, hogy fog menni. Nagyon készültem, és nagyon izgultam, mintha ezen a koncerten múlna az életem. Pedig csak egy kis parti a Duna parton. Volt már ilyen. De én nagyon másképpen éltem meg. Valami megszületett, vagy csak újjá. Visszatértem abba a világba, ahol otthon érzem magam, amit szeretek, amiből össze vagyok rakva. Az együtt zenélés öröme, a barátok és a közönség támogató pillantásai, a zenésztársak elismerő biccentései, mind mind nagyon felemelőek voltak. Izzott a levegő az biztos, legalábbis ami engem körbe vett. Magamon kívül lebegtem, szinte nem is tudtam kontrolálni a dolgokat csak megtörtént. Fantasztikusan éreztem magam a koncerten és azt láttam, hogy a hallgatóság is elégedett. Jó volt látni, hogy működik, amit kitaláltunk a zenekarral. Dinamikus ugyanakkor intim buli volt. A vendégek is nagyban hozzájárultak. Szabó Ági a régi barát és gondoltat-hosszabbítóm, aki életre hívja a dalok legbensőbb üzeneteit, egy szövegíró, ki mellesleg gyönyörűen énekel. Kertész Erika, aki egy angyal hangján dalol, na és Keresztes Ildi akinek a torkában egy hatalmas csillogó kristály lapul és ha kiereszti, a csillagokban visszafénylik. A zenésztársak, barátaim, hatalmas biztonságot és erőt adtak, profi hozzáállásuk, és muzikalitásuk, megbizsergetett néhányszor és büszkeség töltött el, hogy velem vannak és játszanak. Szinte csak a végére tértem magamhoz, és vettem észre, hogy elszaladt az idő és a dalok édes-bús zöngéi szállnak a szélben. Leszálltam és elvegyültem a barátok, zenésztársak, között. Sok szeretetet és figyelmet kaptam. Összeállt valami egy zenei világ, amiben jól érzem magam és azt láttam, az emberek ezt szeretik hallgatni. Aznap éjjel szinte semmit nem aludtam, még mindig hatása alatt voltam, pörögtek a gondolatok, ismétlődtek a szövegek. Másnap kezdem azon gondolkodni, milyen is volt valójában a buli, vajon igazak voltak a kedves kritikák, vagy csak udvarias gesztus volt csupán. Aztán sorban jöttek a hívások, és a hosszú percekig tartó pozitív vélemények, megerősítések. Akkor már tudtam jó az út, nemes a cél és Vigyen a szél! :)

2010. május 18., kedd

egy levél

néha rendesen megcsavarja az ember szívét egy-egy levél. engedjétek meg, hogy most megosszak egy ilyet:

"Szia Péter!

Nagy boldogság ért ma, amikor megérkezett a melóhelyre a postás, vitt a szél rendesen......, totál boldogságban úsztam!!!
Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hát, nem tudom, hogy Neked milyen érzés lehetett először a kezedbe fogni a CD-t, de nekem szavakba önthetetlen! 6 hónapja erre vártam, egyre türelmetlenebbül és egyre izgatottabban, szóval hatalmas boldogság volt! " ...hiszen ez volt minden álmunk sok- sok éven át...." És csak tetőzte a boldogságomat, hogy nagyon esztétikus külsőre, lerí róla az igényesség- kívülről is, szóval akit nem kötnek hozzá érzelmek, biztosan az is jó érzéssel veszi majd a kezébe!
A tartalom pedig......"kevés a szó, mivel jól kimondható.....", és tényleg nehezen találok rá megfelelő szavakat. Ahogy folyamatosan mutattad meg apró részleteit a lemeznek, valahogy mindig azt éreztem, hogy nehéz már tovább fokozni, és a Legyen ez az út-nál végképp úgy éreztem, hogy az a Csúcs, de itt tényleg nem ért véget a meglepetés.....:-) Egyszer azt mondtad, hogy "van még egy- két patron" a lemezen, és tényleg van- egyes Daloknál újra megállt a lélegzetem, ahogy hallgattam. Nehéz kedvencet kiemelni, mert valahogy így, egyben, és fokozatosan felépítve az igazi, valahogy még a Dalok sorrendjét is tökéletes telitalálatnak érzem. :-) A Bűnös éjt és a Van egy helyet azért még kiemelném ( az eddig ismeretlenek közül ), hát ezek tényleg "patronok" !!!! A Zene, a Szöveg, a Hangulat, és a bennük érvényesülő Hangod......, valahogy tényleg cserben hagynak a szavak, és képtelen vagyok kifejezni a hatást.......Ezek, és a Legyen ez az út ráadásul érzelmileg is nagyon megérintettek....., szóval tényleg nagy az egész lemez hatása, olyan érdekes kettősség hallgatni: egyrészt fojtogatóan megérintő, másrészről pedig csodálatosan felemelő......!!!
Ja, és nagyon megható a befejezés, jó volt újra hallani Öcsi hangját! Talán csak én vagyok nagyon tudatlan, de nem ismertem ezt a dalt eddig, viszont nagyon találó és odaillő. Igazi szeretetteljes megemlékezés Róla....., olyan, amin érezni, hogy nem "divatból" készült, hanem szeretetből és barátságból......
Megint elég bőbeszédű lettem, bocs....! :-) A lényeg, hogy gratulálok, nagy Értéket képvisel!!!! Ne törődj vele, hogy milyen nehézkes a boldogulás és az előrejutás vele, légy nagyon büszke rá!!!! Egy nagyon is valós másolata a Léetednek, egy hangokba és külsőbe burkolt Popper, ezer köszönettel és Hálával tartozhat Neked Mindenki, amiért részesülhet ebből!!!!

És végezetül, de nem utolsósorban azért szeretném megjegyezni, hogy nagy meglepetés volt az, hogy ajándékba küldted-, én nem így gondoltam és nem így kértem!!!! Most már világosak a szavaid amiket legutóbb mondtál amikor beszéltünk és említetted, hogy küldöd a CD-t. Én nem ezért segítettem, sőt, nem is éreztem ezt segítségnek. Amit tettem az tiszta szívből jött, na meg késztetésből, hogy ebből a Csodából mindenki részesüljön, mert ez olyan, amit mindenkinek hallania kell!!!! És bár nem érzem, hogy kézzel fogható lett az eredménye annak, amit tettem, ezek csak egy nagyon aprócska cseppek voltak a nagy tengerben, mégis hatalmas örömmel töltött el minden egyes visszajelzése a "sikernek".....!!!!

Szóval, ezer KÖSZÖNET Neked mindenért!!!!
Vigyen a szél...! :-)
Heni"

2010. május 11., kedd

Lemezvárás!



Ez valami olyasmi lehet nálunk alkotó férfiaknál, mint a gyerekvárás a nőknél. Ez a lemez készítéssel teli állapot most kb. ennyi ideig is tartott, kilenc hónapig. Igaz, vannak dalok, amik már évek óta vártak arra, hogy egy egység alkotóelemeként kivirágozzanak, de egy filmzene felkérés után újakat is kezdetem írni. Régi jó ismerősöm keresett meg, hogy az új filmjéhez szerezzek zenét, illetve írjak betétdalokat. Na erre beindultam, hisz egy ilyen film jó alap egy lemezhez, illetve az gondoltam egymást segíthetik a maguk módján. Aztán a filmmel és a producerekkel jól befürödtem, olyan magyar módra, és persze nem lett az ígéretekből semmi, nem fizettek ki, stb, de ez egy másik történet. A lemezen azért tovább dolgoztam, jónak éreztem a dalokat, a lelkem apró darabjai ők, hűen tükrözve az élethez való hozzáállásomat, hitvallásomat. Az ember manapság leginkább magának készíti a lemezét, olyan lenyomat féle, zenei képeskönyv arról, hogy jelenleg hol tartok, hogyan gondolkodom zenéről, életről. Ilyenformán is büszkeséggel tölt el a lemez, mert hitelesen mutatja azt a változást, amin átmentem az utóbbi években. Jó volt együtt dolgozni régi harcostársakkal, Závodi Gabival, akit közel 25 éve ismerek és olyan elnyűhetetlen tisztelet, és barátság lakik bennünk. Jó volt újra érezni Michel tempóját és végig kísérni azt a profizmust, ahogy feldobolta a lemezt. Kellemes meglepetés volt Szappanos György alázattal teli játéka, és bátorítása, illetve az a pár egyenes és igaz mondat, ami helyére tett bennem néhány dolgot. Mohai Tamás gitárjátéka még mindig olyan egyedi, hogy a gitárszóló közepén tudjuk ki az elkövető. Őrületes fazon, vele 1984 óta tart a barátság. Na és persze Antóni Arnolddal való találkozásom is szerencsés, hisz magas szinten gitározik és nagy felkészültségről tesz mindig tanúbizonyságot, illetve egy új baráttal is gazdagabb lettem, amiből mostanság egyre kevesebbet talál az ember. Szeretem azokat a találkozásokat, amik mélyen hordoznak még értékeket az elsődleges, felszínes ismeretségen kívül. Kertész Erikával együtt jártunk egy ezoterikus szabad egyetemre és itt kötöttünk barátságot, padtársak lettünk és csak később figyeltem fel angyalian tiszta énekhangjára. Vele egy duettet énekelünk Gerendás Péter szövegével, aki szintén egy régi és fontos ember az életemben. Los Petros Gerendos azt is bebizonyította, hogy lehet úgy szöveget írni, hogy bizonyos betűk egyáltalán ne szerepeljenek benne! köszönöm! :) Szabó Ági olyan szövegszálakat sző, mintha magam lennék annak írója, pontosan ismeri rezgéseim, érzéseim. A fotózás igazi élmény volt, Regi kiválasztotta a megfelelő ruhákat, hogy valami fazont varázsoljon nekem, és kattogott a gép. Szabó Robival már dolgoztam pár éve, ő fotozott bennünket, Széles Izával is. Na és a facebooknak köszönhetően rátaláltam egy régi ismerősre, aki közben profi grafikussá vált. Muxi, aki németországban él, de magyar szívvel érezte át a lemez dalait, az én lelkületemet és álmodott köré egy fantasztikus világot. Igaz a sok jó történet mellet az élet valahogy mindig közbeszólt, és közbejött ez-az, ami látszólag megakasztotta az előrehaladását a lemeznek, de mindig valahogy jobb lett és előbbre jutottam és nem bántam amik történtek, hisz mindig úgy jó, ahogy van. A lemez jó lett és minden akadálynál csak jobbá és érettebbé vált. Persze nem tudom, hogy mennyire jut el az emberekig, de reménykedem, hogy megérzik, meghallják, hogy van valahol valami, ami értékeket képvisel ebben a mai kicsit devalválódott világban. Én eddig hordtam, óvtam, alakítottam, de most már útjára engedem, vigye a szél! :)

www.popperdalok.hu

2010. május 6., csütörtök

egy kis átba....ás!

Próbálok visszafogott lenni a dologgal kapcsolatosan de, kicsit felhúztam magam. Kimentem az egyik barkácsáruházba, hogy meghibásodott zuhany szifonomat kicseréljem egy újra és amiért a tegnapi nap 8 sikertelen próbálkozásom volt különféle szerelvény üzletekben. Ma új lelkesedéssel nekiindulva, az első üzletben találtam is. Eddig sikeresnek és pozitívnak mondható a történet. Kifelé jövet az üzletből egy hostess lány odalibben elém és megkérdezi mennyiért vásároltam. Erre séróból válaszoltam, hogy 3.247 Ft ért. Majd megkérdezte, hogy szeretnék-e egy 3.000 Ft értékű ajándék utalványt kapni. Mondtam, hogy nem köszönöm. Erre kicsit szomorúan azt kérdezte: és miért nem? Na jó, mondom, mit kell tennem? Hát csak néhány adat egy lapra és kész is vagyunk. Első kérdés az volt, hogy ajándék utalványt kérem vagy szeretnék esetleg ingyen repülni a malévval európában bárhova? Ez persze egy kártyával jár ami kb. 4.000 Ft. Hát kezd fura lenni, de mondtam, maradjunk az eredetileg beígért ajándékutalványnál. Jó mondta, és elkérte a személyimet, a lakcímkártyámat, és az adókártyámat!! Tyű mondom ez komoly kis ajándékkártya lesz. Három oldalnyi kérdés, adat hegyek, szinte már mindenről kifaggatott. Na végeztünk mondja itt kérek aláírást, meg itt meg itt. Akkor nézem jobban az egyik papírt, hogy felhatalmazom a bankot, hogy az adóságát behajtsa... Mondom, mi ez? Milyen adóság? Háát - jött okoska válasza - ha nem fizetném vissza a hitelt! Milyen hitelt? kérdeztem düledezett szemekkel. Hát amit most igényeltem! ÉN? én csak egy ajándékutalványra várok. Ja mondja a hölgy. Pedig ide van írva! Na ekkor már berágtam, kitéptem a kezéből az igazolványokat és a kitöltött CIB bankos hitelkártya és hitel igénylésemet, és még mindig udvariasan, bár némi indulattal elköszöntem, és közben azért kérdőre vontam, hogy miért nézik hülyének az embereket, miért kell félreinformálni az embereket és miért kell hazudni egy jó üzlet reményében. Aztán én kértem elnézést! Szánalmasnak tartom a CIB bankot, hogy ilyenre vetemedik egy áruházban, és átveri a gyanútlan embereket egy kis félrekommunikációval. Hány embernek fog ez a kis "ajándék" fájni egy év múlva!

2010. május 4., kedd

Brüsszel


Néhány hete Brüsszelben jártam. Lilivel meglátogattuk Liza lányomat, aki ott dolgozik az EFIL irodában fél évet, ahonnan egy nemzetközi cserediák találkozót szervez Magyarországra, pontosabban Zánkára a nyáron. Gondoltuk, ha már így alakult, hogy Liza ott van, kiutazunk és megnézzük milyenek ott az emberek, milyen a hely. Hát elámultunk! A házak, a parkok az emberek. Igazi európai kavalkád, a szó jó értelmében. Sok szép helyen jártunk és amikor kint voltunk az alábbi bejegyzést rögzítettem:

Brüsszel én szeretlek! Csak úgy Magadért, a szép arcodért, a csodás házakért, a finom sörökért és a vigyázó ölelésért. Merengek ajtóid előtt és csodálom ablakaid, felnézek sokszor magasodó üvegfalakon és felkavar a sok-sok emberi faj, ki itt megfordul, beléd mártva azt, amit hozott onnan, ahol már nem volt maradása. Csodálom a sok színes fiatalt, akik mosolyuk gyöngyeit gurítják végig a belváros lüktető utcáin...

2010. május 3., hétfő

Szelektív látásmód



Ha az szeretnénk, hogy kicsit jobb legyen a világunk, vagy ha vagyunk annyira előrelátóak és önzetlenek, hogy megszeretnénk őrizni a világunkat gyerekeinknek és unokáinknak, akkor óhatatlanul kell foglalkoznunk a szelektív hulladékgyűjtéssel. Európa néhány országában, meglepődve tapasztaltam milyen magas szinten űzik ezt a "sportot". Portugáliában pl. a tengerparton, a strand környékén a sima nejlon zsákok négy színben kirakva, kúltúrált formában. nem tudod kikerülni és ahogy elnéztem, nem is nagyon kerülik ki. Bár volt egy érdekes eset, amikor bambán néztem a tengert és a látómezőmben egy férfi cigizett, majd a strand felé elpöckölte lazán a homokba, azon kicsit meglepődtem, de kicsit később rám köszönt magyarul.... :( nem voltam büszke, mert talán az egyetlen ember volt a parton aki szemetelt. Ráadásul kiderült, ott él, ott dolgozik, vagyis a saját környezetét szarozza össze! Még nem sikerült átszocializálódnia, vagy nagyon erősek a múlt mintái, nem tudom. Azt sem értem, mi miért nem értjük és miért nem szocializálódunk át. Egy biztos ma megpróbáltam levinni a szelektív gyűjtőbe a szemeteimet, és hihetetlen kép fogadott. Az hogy full tele van minden és a környéke egy illegális szemétlerakóhoz hasonlít az egy dolog, de mikor megérkezett a platós autó, ahol egy daruval mindent egy helyre bedobtak a szorgos munkások, akkor végképp nem értettem, kit akarunk becsapni, mi ez a képmutatás? Nem értem miért nem teszünk magunkért a gyerekeinkért, miért nincs ennek nagyobb propagandája mint a Győzikének? miért nem akarunk foglalkozni lényeges dolgokkal? miért dugjuk a fejünket a homokba? persze ez egy apró része az életünknek, van sok probléma, de azt gondolom nem kéne sokat tennünk, hogy kicsit jobb legyen. A gyerekeink már tudják. Tudják hogy nekik rosszabb lesz. Tudják hogy mi rontjuk el. Tudják!

2010. május 2., vasárnap

köszönöm jól vagyok, még élek!

az elmúlt hetekben több halálhír is elszomorított de leginkább, névrokonom Popper Péter pszichológus halálát éltem meg rosszul. Nem volt az apám, és nem is találkoztam Vele soha, talán egyszer beszéltünk telefonon, de ennyi. Mégis nagyon sok levelet kaptam, és részvétüket fejezték ki emberek ,hogy elvesztettem Őt! Sőt olyan is akadt aki azt gondolta, hogy tőlem kell elköszönni, na ezek az emberek valószínű egyikünket sem ismerték, de a jószándék a lényeg. Természetesen sajnáltam az Öreget, hisz végig kísérte az eddigi életemet, így vagy úgy. Szerettem a könyveit, sokat elolvastam közülük, és meghatározó személy volt olyan szempontból is, hogy közelebb kerültem az ezoterikus irodalomhoz. Harminc éves lehettem, amikor elolvastam az Istennel sakkozás kockázata c. könyvét és mondhatom megváltoztatta az életem. A gondolkodásom akkor kezdett írányt változtatni és ez a könyv nagy hatást gyakorolt rám, évekig ott volt velem és olvastam mindig ha kérdéseim, gondjaim voltak az életemben. Amikor profi zenész karrieremet elkezdtem (1987), akkor még két nagyon távoli pont voltunk. Nem volt összemosva a híresember egy celebvilágba. Ő használta a Dr. jelzőt én pedig a popzenében mitn zenekari tag nem sokat zavartam az Ő köreit. Amikor szólóban kezdtem el énekelni, és elindultam az Euróvizios dalfesztiválon, a Vágó István, aki a műsorvezető volt, megkérdezte, hogy biztos ezzel a névvel akarok indulni, de akkor már késő volt. Több mint tíz évet töltöttem el zenészként, aki ismert és szeretett ezzel a névvel ismert meg. Vagyis maradt a névrokonság, a tisztelet és az állanó kérdésekre az állandó válaszok. Ha fizikailag nem is de szellemileg így volt Ő a pótpapám, és ezért szeretettel és tisztelettel gondolok Rá és búcsúzom a Mestertől. Nyugodj békében Dr. Popper Péter!